Fa Nándor vitorlázó gondolatai vitorlázó társaihoz
a TBS Nagydíj, Egyszemélyes Balatonkerülő Vitorlásverseny 2010 apropóján.
Idén a 10-dik nagydíjra készültünk, magam az ötödikre, mint versenyző.
„Anno” izgalmas feladat volt megalkotni egy hajót, ami a 8 m nyitott kategóriában versenyképes a felturbózott 8MOD hajók ellen.
Természetesen beleszaladtam abba a hibába, ami az óceáni tapasztalatokból fakadt, hogy hosszú menetekre vereteztem. A Balatonon, még ezen a hosszú versenyen is reagálni kell minden szélfordulóra. Ezeket az én gyönyörű, új hajóm nem tudta. Főleg erősebb szeles cirkáláskor szerencsétlenkedtem, gyorsan, tompán sok munkával. Több év kellett mire befogadta a lelkem az itt szükséges állításokat. (talán, ha lett volna időm vitorlázni versenyek között is, akkor hamarabb rájövök) Kicsit meglepett az is, hogy a fakultatív zátonylátogatás előnytelen versenyben. Ez már csak két évembe került.
Mostanra úgy éreztem összeállt a hajó, tudom hol van a marás széle, minden rendben.
Napsütéses, könnyű északiban rajtoltunk, 3 perc után gennakerrel csobogok a cső felé. A rév vonalában van 400 m előnyöm. Északon Badacsony irányában párás semmi, oda nem mehetek, pedig az vinne közelebb a célhoz. Perdülök, húzok le a déli partra. Mögöttem a tapasztaltabbak ugyanezt teszik, Fináczy Péter talán még közelebb merészkedik a parthoz Piculával az oldalán. Lelle után járunk, mikor kisimul minden, lóg a genakker. Egyedül az Öreg, Fináczy Gyuri az 50-esével tapogatja a partot – mint kísérő –, és otthagy bennünket mint eb a sz... Megjön az ígért délkeleti, persze az első 20 percben csak a partot viszi, én maradok. Előnyből 1 km hátrány. A gennakert reacher váltja és az erősödő félszélben robogunk. Tudom, hogy bő szélben gyorsabb vagyok a többieknél, de mégis jóleső meglepetés, hogy a keszthelyi öbölbe már én megyek be 1 km előnnyel. Ismét gennaker a fordulóig a gyengülő szélben.
A györöki oldalon cirkálok visszafelé, sokkal inkább figyelve cölöpökre, munkagépre, köteles sípályára, horgászokra, mint a szélre. A saroktól meghúzom a déli partot, azzal a meggyőződéssel, hogy az éjszakai parti szél megbízhatóbb, mint az ígért északkeleti. Az ezüsthídon csobogok, inspirálóan szép. Kivételesen a prognózis jön be, de nem sokat ront a helyzetemen, csak kicsivel kapják előbb a fenti hajók.
Eleinte vaktában cirkálok a déli harmadban, csak Fonyódtól van ritmusa a szélnek, lehet pozitívról pozitívra fordulni. A csőnél nagy örömömre világítanak a hajózási útjelző fények, cirkálok köztük. Mögöttem egy hajó fényét látom mintegy km-el, más semmi. A keleti medencében eleinte jobbcsapáson húzom Alsóörsöt, de lepörög, fordulnom kell. Remélem, hogy marad a szél ritmusa, de nem, mind inkább északiasodik, ahogy Almádi felé közelítek. Határon van a nagyvitorlám. Pöffben sok, de ha reffelek meg alapszélben lesz kevés. Nyomásban négyes közepe és erősödni érzem. Ugyanakkor az almádi bója után ejthetek, így a grósz marad, jókat kantnizunk.
Veszem Almádit, mögöttem a hajófény csak nem akar lemaradni, de nem is közelít. Az északias visszafordul északkeletire, Kenesétől élesmenet, majd alámegyek a villogónak, fordulni kell a végén. Aliga után gennaker ismét, helyenként 14 csomót mutat a műszer. Elhatalmasodik rajtam az érzés robogás közben, itt emberfia engem már meg nem ver, bár tudom, hogy a palóznaki nádalja még tartogathat meglepetést. Ismét északiasodik Csopak előtt, de már közel vagyok, csak a fokot húzom a gennaker helyére, így is 10 fölött haladunk. Ahogy dereng a hajnal, látom a mögöttem jövőt, Péter az és maradt a távolság. Motorosok, kedveseim, vakuk, emberek, nem is vagyok annyira fáradt. Lövés, pezsgő. Hát ezt is megértem!
A hajó, mármint a Fahajó: az eddig megvitorlázott minden szélben, minden irányban kezes. A grószom és a gennakerem nagy, ezért pontosan tudni kell mikor reffeljek, mikor váltsak erősszelesre. Eleinte sokat dolgoztam a billenthető tőkesúllyal fordulóról fordulóra és tompa voltam az uszony ellenére. Szembeszélben a tőkesúly marad középen, az uszonyt száműztem – ez itt a Balaton –, csak bőszeles menetekben növelek nyomatékot, ott viszont rendkívüli mértékben fizet. Egyszerüek a manőverek, könnyű az élet a fedélzeten. Figyelem!, semmit sem úgy csinálok, mint pl. egy 8mod-n szoktak.
Én: összesen három hibát követtem el a verseny során. Egy taktikait, két technikait.
Hiba volt magam alá engedni a Péteréket a déli parton Lellénél, mennem kellett volna velük, amit tudtam, csak elbambultam. Eredmény: - 2 km.
Kétszer vétettem szembeszeles fordulóban. Túl éles nagyvitorlával fordultam és pöffben megállt a hajó, elkezdett oldalt csúszni. Ha nem dobom el reflexszerűen a grószt, megindul vissza és mégtöbbet veszít. Eredmény: - 100 m.
A többi hibámat nem vettem észre, azokat majd Ti megmondjátok.
*
A jubileumi TBS Nagydíjra készülve akarva, akaratlanul számot vetettem az elmúlt 10 verseny, tíz év szakmai hozadékáról az én szempontjaim szerint.
Miután összesen két, számomra fontos célt volt hivatott a versenyem szolgálni, így nem volt nehéz értékelnem a megvalósulást.
Egyike ezen céloknak az volt, hogy a magukat komolyan vevő versenyvitorlázók felismerjék, a vitorlázás nem azonos azzal, mint amikor beülök egy mások által kitalált osztály, vagy nem osztály hajóba és azzal előbb odaérek másoknál. Az innovatív, kreatív gondolkodás az, ami előbbre viszi a szakmát, tágabb értelemben a világot. Ahol a mi szakmánkat írják, ott a versenyzők informálják és formálják a tervezők gondolkodását, követik és kontrolálják a kivitelezéseket, majd megvitorlázzák azt hajót, ami ebből kijön. Mindemellett hajóosztály politikát fogalmaznak meg – van ilyen – és töltenek ki tartalommal. (ezres nagyságrendű azoknak a hajótípusoknak a száma a világban, amelyeket osztállyá fejlesztenének az érdekeltek, ha a szakma hagyná, de nem hagyja)
A fenti célból vajmi kevés valósult meg, ha kritikus akarok lenni, akkor semmi.
Másik célom, reményem az volt, hogy a versenyeim kitermelnek legalább egy szólóvitorlázót, aki kilép a nemzetközi porondra. Ehhez minden adottság megvolt, „csak” ambíció kellett volna. Nem volt, nem termelt ki.
Ezért a tizedik verseny előtt azzal az elhatározással kezdtem a szervezésbe, hogy ez az utolsó. Ami nem megy, nem erőltetjük.
Még emésztettem elhatározásomat, mikor telefonon jött a kérdés, igaz-e hogy... Igaz.
Aztán a TBS Nagydíj előtt, után sokakkal beszélgettem, számomra mérvadó emberekkel, akik arról igyekeztek meggyőzni, hogy ezek az „egykezes” versenyek akkor is létjogosultak, ha az én sarkos elvárásaimat nem teljesítik.
- Egyszerűen csak szeretjük, nekünk fontos mérce évről–évre, mondták.
Elfogadom, versenyzőtársaimmal megtámogatva folytatjuk, igy aztán jövőre és azután is lesznek „egykezes” versenyek.
Itt véget is érhetne a gondolat egy hurrával, de ennyire azért nem egyszerű az élet.
Miközben saját versenyemről gondolkodom, kikerülhetetlenűl mérlegre kerül a nagy egész, merre tart a hazai versenyvitorlázás. Irányítják, vagy sodródik?
De ez egy másik verseny, másfajta elemzést kíván.
Fa Nándor
2010.09.28.
„Anno” izgalmas feladat volt megalkotni egy hajót, ami a 8 m nyitott kategóriában versenyképes a felturbózott 8MOD hajók ellen.
Természetesen beleszaladtam abba a hibába, ami az óceáni tapasztalatokból fakadt, hogy hosszú menetekre vereteztem. A Balatonon, még ezen a hosszú versenyen is reagálni kell minden szélfordulóra. Ezeket az én gyönyörű, új hajóm nem tudta. Főleg erősebb szeles cirkáláskor szerencsétlenkedtem, gyorsan, tompán sok munkával. Több év kellett mire befogadta a lelkem az itt szükséges állításokat. (talán, ha lett volna időm vitorlázni versenyek között is, akkor hamarabb rájövök) Kicsit meglepett az is, hogy a fakultatív zátonylátogatás előnytelen versenyben. Ez már csak két évembe került.
Mostanra úgy éreztem összeállt a hajó, tudom hol van a marás széle, minden rendben.
Napsütéses, könnyű északiban rajtoltunk, 3 perc után gennakerrel csobogok a cső felé. A rév vonalában van 400 m előnyöm. Északon Badacsony irányában párás semmi, oda nem mehetek, pedig az vinne közelebb a célhoz. Perdülök, húzok le a déli partra. Mögöttem a tapasztaltabbak ugyanezt teszik, Fináczy Péter talán még közelebb merészkedik a parthoz Piculával az oldalán. Lelle után járunk, mikor kisimul minden, lóg a genakker. Egyedül az Öreg, Fináczy Gyuri az 50-esével tapogatja a partot – mint kísérő –, és otthagy bennünket mint eb a sz... Megjön az ígért délkeleti, persze az első 20 percben csak a partot viszi, én maradok. Előnyből 1 km hátrány. A gennakert reacher váltja és az erősödő félszélben robogunk. Tudom, hogy bő szélben gyorsabb vagyok a többieknél, de mégis jóleső meglepetés, hogy a keszthelyi öbölbe már én megyek be 1 km előnnyel. Ismét gennaker a fordulóig a gyengülő szélben.
A györöki oldalon cirkálok visszafelé, sokkal inkább figyelve cölöpökre, munkagépre, köteles sípályára, horgászokra, mint a szélre. A saroktól meghúzom a déli partot, azzal a meggyőződéssel, hogy az éjszakai parti szél megbízhatóbb, mint az ígért északkeleti. Az ezüsthídon csobogok, inspirálóan szép. Kivételesen a prognózis jön be, de nem sokat ront a helyzetemen, csak kicsivel kapják előbb a fenti hajók.
Eleinte vaktában cirkálok a déli harmadban, csak Fonyódtól van ritmusa a szélnek, lehet pozitívról pozitívra fordulni. A csőnél nagy örömömre világítanak a hajózási útjelző fények, cirkálok köztük. Mögöttem egy hajó fényét látom mintegy km-el, más semmi. A keleti medencében eleinte jobbcsapáson húzom Alsóörsöt, de lepörög, fordulnom kell. Remélem, hogy marad a szél ritmusa, de nem, mind inkább északiasodik, ahogy Almádi felé közelítek. Határon van a nagyvitorlám. Pöffben sok, de ha reffelek meg alapszélben lesz kevés. Nyomásban négyes közepe és erősödni érzem. Ugyanakkor az almádi bója után ejthetek, így a grósz marad, jókat kantnizunk.
Veszem Almádit, mögöttem a hajófény csak nem akar lemaradni, de nem is közelít. Az északias visszafordul északkeletire, Kenesétől élesmenet, majd alámegyek a villogónak, fordulni kell a végén. Aliga után gennaker ismét, helyenként 14 csomót mutat a műszer. Elhatalmasodik rajtam az érzés robogás közben, itt emberfia engem már meg nem ver, bár tudom, hogy a palóznaki nádalja még tartogathat meglepetést. Ismét északiasodik Csopak előtt, de már közel vagyok, csak a fokot húzom a gennaker helyére, így is 10 fölött haladunk. Ahogy dereng a hajnal, látom a mögöttem jövőt, Péter az és maradt a távolság. Motorosok, kedveseim, vakuk, emberek, nem is vagyok annyira fáradt. Lövés, pezsgő. Hát ezt is megértem!
A hajó, mármint a Fahajó: az eddig megvitorlázott minden szélben, minden irányban kezes. A grószom és a gennakerem nagy, ezért pontosan tudni kell mikor reffeljek, mikor váltsak erősszelesre. Eleinte sokat dolgoztam a billenthető tőkesúllyal fordulóról fordulóra és tompa voltam az uszony ellenére. Szembeszélben a tőkesúly marad középen, az uszonyt száműztem – ez itt a Balaton –, csak bőszeles menetekben növelek nyomatékot, ott viszont rendkívüli mértékben fizet. Egyszerüek a manőverek, könnyű az élet a fedélzeten. Figyelem!, semmit sem úgy csinálok, mint pl. egy 8mod-n szoktak.
Én: összesen három hibát követtem el a verseny során. Egy taktikait, két technikait.
Hiba volt magam alá engedni a Péteréket a déli parton Lellénél, mennem kellett volna velük, amit tudtam, csak elbambultam. Eredmény: - 2 km.
Kétszer vétettem szembeszeles fordulóban. Túl éles nagyvitorlával fordultam és pöffben megállt a hajó, elkezdett oldalt csúszni. Ha nem dobom el reflexszerűen a grószt, megindul vissza és mégtöbbet veszít. Eredmény: - 100 m.
A többi hibámat nem vettem észre, azokat majd Ti megmondjátok.
*
A jubileumi TBS Nagydíjra készülve akarva, akaratlanul számot vetettem az elmúlt 10 verseny, tíz év szakmai hozadékáról az én szempontjaim szerint.
Miután összesen két, számomra fontos célt volt hivatott a versenyem szolgálni, így nem volt nehéz értékelnem a megvalósulást.
Egyike ezen céloknak az volt, hogy a magukat komolyan vevő versenyvitorlázók felismerjék, a vitorlázás nem azonos azzal, mint amikor beülök egy mások által kitalált osztály, vagy nem osztály hajóba és azzal előbb odaérek másoknál. Az innovatív, kreatív gondolkodás az, ami előbbre viszi a szakmát, tágabb értelemben a világot. Ahol a mi szakmánkat írják, ott a versenyzők informálják és formálják a tervezők gondolkodását, követik és kontrolálják a kivitelezéseket, majd megvitorlázzák azt hajót, ami ebből kijön. Mindemellett hajóosztály politikát fogalmaznak meg – van ilyen – és töltenek ki tartalommal. (ezres nagyságrendű azoknak a hajótípusoknak a száma a világban, amelyeket osztállyá fejlesztenének az érdekeltek, ha a szakma hagyná, de nem hagyja)
A fenti célból vajmi kevés valósult meg, ha kritikus akarok lenni, akkor semmi.
Másik célom, reményem az volt, hogy a versenyeim kitermelnek legalább egy szólóvitorlázót, aki kilép a nemzetközi porondra. Ehhez minden adottság megvolt, „csak” ambíció kellett volna. Nem volt, nem termelt ki.
Ezért a tizedik verseny előtt azzal az elhatározással kezdtem a szervezésbe, hogy ez az utolsó. Ami nem megy, nem erőltetjük.
Még emésztettem elhatározásomat, mikor telefonon jött a kérdés, igaz-e hogy... Igaz.
Aztán a TBS Nagydíj előtt, után sokakkal beszélgettem, számomra mérvadó emberekkel, akik arról igyekeztek meggyőzni, hogy ezek az „egykezes” versenyek akkor is létjogosultak, ha az én sarkos elvárásaimat nem teljesítik.
- Egyszerűen csak szeretjük, nekünk fontos mérce évről–évre, mondták.
Elfogadom, versenyzőtársaimmal megtámogatva folytatjuk, igy aztán jövőre és azután is lesznek „egykezes” versenyek.
Itt véget is érhetne a gondolat egy hurrával, de ennyire azért nem egyszerű az élet.
Miközben saját versenyemről gondolkodom, kikerülhetetlenűl mérlegre kerül a nagy egész, merre tart a hazai versenyvitorlázás. Irányítják, vagy sodródik?
De ez egy másik verseny, másfajta elemzést kíván.
Fa Nándor
2010.09.28.
---------------------------------------------------------------------------------------
(mintegy 19 óra nonstop vitorlázás után )
Kép és video válogatás
MixPRess (Fa Anna és Melczer Irén), a CASON csapat
és Szekeres László (Hajómagazin) fotóiból - feltöltés folyamatos
Rajt után 3 perccel gennakerrel
Ez itt a Balaton.
Itt lenn pedig a déli óceán  |
Ilyen volt, amikor tényleg fújt. Vendée Globe 1993-93 Solo-non-stop around alone without any assistance - Fa Nándor / 60 foot open K&H Matáv "hazafelé" a Horn - fok alatt (copyright Fa Nándor) Fa Nándor óceáni versenyzés / ocean sailing site: |
Az eltelt tíz év győztesei és helyezettjei képekben:
Winner and placed in the last 10 years
2001 - a helyezettek / placed skippers Győztes: Fináczy György (link a 2001. eredmény)
2002 - a csapat
1.Fináczy Gy.; 2.Litkey F; 3. Pfenningberger A..(link>eredm.2002.)
2003 - az első három befutó és a TBS export menedzsere Mr Georges Crasnier
1.Fináczy Gy.; 2. Pfenningberger A; 3..Litkey F;( link eredm.2003.)
First 3 placed skippers and Mr G.Crasnier from TBS France
2004 - a csapat - TBS Nagydíj győztes: Litkey Farkas
2006 - a csapat - Győztes - Pálinkás Csaba - megígértem nekik, hogy én nyerem meg.
2007 - Győztes Litkey Farkas 2. Rick Gergely, 3. Fináczy Gy.
2008 -a csapat - a győztes: Fináczy Gy;
2.Rick Gergely; 3.Matyasovszky Géza
2009
Győztes: Fináczy Péter ; 2.Pálinkás Csaba; 3. Varga Lajos
FINÁCZY PÉTER - a Vándorkupa családban marad
Déli Szél - 6 győzelem a "jól belovagolt" 8 méteressel
ebből 5 Fináczy Györgyé és az idei győzelem, fiával, Petivel.
2010
2010 - Győztes Fa Nándor, 2. Fináczy Péter, 3.Varga Lajos
***
fotók-videók feltöltése folyamatos
ELŐKÉSZÜLETBEN:
a teljes TBS Nagydíj archív anyagának válogatása képekben
link >>> vissza a főoldalra
Winner and placed in the last 10 years
1.Fináczy Gy.; 2.Litkey F; 3. Pfenningberger A..(link>eredm.2002.)
1.Fináczy Gy.; 2. Pfenningberger A; 3..Litkey F;( link eredm.2003.)
First 3 placed skippers and Mr G.Crasnier from TBS France
2006 - a csapat - Győztes - Pálinkás Csaba - megígértem nekik, hogy én nyerem meg.
2007 - Győztes Litkey Farkas 2. Rick Gergely, 3. Fináczy Gy.
2.Rick Gergely; 3.Matyasovszky Géza
2009
Győztes: Fináczy Péter ; 2.Pálinkás Csaba; 3. Varga Lajos
ebből 5 Fináczy Györgyé és az idei győzelem, fiával, Petivel.
2010
***
fotók-videók feltöltése folyamatos
ELŐKÉSZÜLETBEN:
a teljes TBS Nagydíj archív anyagának válogatása képekben
link >>> vissza a főoldalra
